A többiek, mint Guilliman, Khan vagy Rogal Dorn egyszerűen elfogadták a Császár választását, mint helyes és nyilvánvaló döntést. Horus volt mindig is a legkimagaslóbb, az első számú kedvenc. Nem vonták kétségbe rátermettségét a feladatra, hiszen egyik másik primarcha sem tudott felmutatni olyan eredményeket, mint ő. A Császároz sem kötötte egyiküket sem annyira szoros kapocs, mint őt.
Ezekhez a szilárd hitű és tiszta fejű testvéreihez fordult elsősorban tanácsért Horus: Dorn és Guilliman magukban hordozták és élő megvalósulásai voltak a Birodalmi eszméknek, akik a légióikat megkérdőjelezhetetlen elhivatottsággal és katonai lángelmével vezették. Horus tőlük szomjazta leginkább az elismerést és a jóváhagyást, pont úgy, ahogy az ember az idősebb testvéreitől szokta remélni.
Rogal Dorn volt talán az összes primarcha közül a legfényesebb katonai stratéga. Megvolt benne a keménység és fegyelem, akárcsak Roboute Guillimanben, és volt olyan bátor, mint Lion El'Jonson, de rugalmas is egyben, hogy az elvakult bátorság ne akadályozza a stratégiája átalakításában, ha szükség úgy hozza. Harci kedvével és hevességével érte el a Leman Russhoz és Khanhoz hasonló harci sikereket. A Nagy Hadjáratban sikereit csak Horus múlta felül, de míg ő lángelméjében bízott és ért el vele látványos eredményeket, Dorn szilárdan eltökélten halad céljai felé. Míg Horus karizmatikus vezető volt, Dorn inkább magának való – ezért volt hát egyértelmű választás a Császár számára az előbbi.
Összhangban a nyugodt, sziklaszilárd jellemével, Dorn légiója az ostromtechnikák és a védekező hadviselés mesterévé vált. Horus Hadúr egyszer tréfásan meg is jegyezte, hogy míg az ő fiai olyan gyorsan be tudnak venni egy erősséget, mint senki más, Dorn ott is ki tudna tartani, mint védő.
“Ha valaha is meg kell támadnom egy helyet, amit te védesz, bizony az a háború egy örökkévalóságig eltartana. A legjobb támadó küzdene a legjobb védő ellen. Csak a Császári Öklök bizonyulhatnak szilárd falnak a Hold Farkasainak megállíthatatlan erői előtt.”
