A Mechanicum az Ullanor bolygó egy egész kontinesét gyalult simára geofromáló gépekkel és robbanóanyagokkal, hogy az szolgáljon az esemény szimpadául. A hegyeket elbontották, s a völgyeket azokkal töltötték fel. A végeredmény egy végeláthatatlan, sima kőfelszín lett – amit létrehozni évszázadokig eltartott volna. A munka mégis elkészült pár hónap alatt: a Mechanicum négy teljes munkaflottát küldött a feladat elvgézésére. Egy Császárhoz méltó színpadot készítettek, mely olyan széles volt, hogy mikor egyik végét a déli napsütés sütötte, a másik szélén akkor volt éjfél.
Egy egyedi és megismételhetetlen esemény volt, mely egy éra végét volt hivatott megünnepelni, s ami méltó megemlékezést kívánt. Egyrészt sikeresen lezárult az ullanori hadjárat, másrészt ekkor nevezte ki a Császár Hadúrrá Horus-t. Ezzel a döntéssel a Hadúr Horus vált az Uralkodó összes seregének teljhatalmú urává, a Hadjárat irányítójává. A Császár bejelentette, hogy visszavonul a Földre, s személyesen már nem vesz részt az emberiséget újra egyesítő csatákban.
Az Űrgárdisták ekkor intettek búcsút szeretett uruknak, s a résztvevő százezernyi harcos egyszerre zokogott fel, mikor a Császár bejelentette szándékát. De nem csak ők voltak jelen. Nyolcmillió reguláris birodalmi katona, Titán légiók, és ezer meg ezer harckocsi állt sorfalat, acélerdő módjára. Az eget alacsony pályán keringő űrhajók töltötték be, s vadászgépek kötelékei húztak el végeláthatatlan sorban a felsorakozott tömeg feje felett.
A Mechanicum készített egy fél kilométer széles és ötszáz kilométer hosszú sugárutat, ami átszelte a lapos felszínt. Az út mentén pedig, öt méterenként, mindkét oldalon vasdárda hegyre szúrt, az ullanori hadjáratban lemészárolt orkfejek sorakoztak. Mindkét oldal felől, végig az út mentén prométheum tüzek égtek kőtartókban – a hő elképzelhetetlenül óriási volt. Az Űrgárdisták végigmeneteltek az úton, el az Uralkodó emelvénye előtt, ami az egyetlen megmaradt magas pont volt a kontinensen, amit a Mechanicum megkímélt: egy ősrégi hegy talapzata.
Tizennégy légió képviseltette magát, volt amelyik teljes létszámban, volt amelyik csak küldöttség útján. A többiek túl messzi csatákban küzdöttek, hogy részt tudjanak venni az ünnepségen. A legdöbbenetesebb látvány viszont az volt, hogy kilenc primarcha is jelen volt, ami előtte addig sosem fordult még elő. Horus, Rogal Dorn, Angron, Fulgrim, Lorgar, Mortarion, Sanguinius, Vörös Magnus és Jaghatai Khan együtt egy helyen a Császár oldalán. Emberfeletti alakok, emberfeletti nagyságok, büszkén vagy éppen titokzatosságba burkolózva.
